Hajdúszoboszló földrajza, klímája

Hajdúszoboszló városa a Dél-Hajdúság kistáj területén fekszik. Ez a kistáj 88 és 110 méter tengerszint feletti magasságú, löszös iszappal fedett hordalékkúp-síkság. A felszín vertikálisan gyengén szabdalt, legnagyobb részt az alacsony, ármentes síkság foglalja el, az északi területek az enyhén hullámos síkság kategóriájába sorolható. A város külterületén csak az 1-3 méter magas folyóhátak, a 2-3 méter magas, löszös homokkal fedett homokbuckák, valamint a kunhalmok jelentenek egy kis változatosságot. A terület déli részénél sok, a feltöltődés előrehaladott stádiumában lévő egykori folyómeder található.

A jelentős vastagságú, a hazai földgázvagyon 12,5%-át rejtő harmadidőszak végi (pliocén) rétegsorokra helyenként 200 méter vastag negyedidőszak elei (pleisztocén) folyóvízi üledék települt. A pleisztocén végétől (würm) kezdődően a különböző folyóvízi rétegekre finomszemű iszapos, agyagos üledékek rakódtak, s a periglaciális éghajlaton többnyire lösz-szerkezetet vettek fel, helyenként azonban ártéri, mocsári iszapként, valamint agyagként maradtak meg. A felszínközeli üledékekhez kapcsolódó hasznosítható nyersanyagok közül ki kell emelnünk a hajdúszoboszlói agyagelőfordulást.

A kistáj éghajlata mérsékelten meleg és száraz. Évente kb. 2000 órányi napsütés várható (ebből nyáron 810 óra, télen pedig 185 óra a napfénytartam). Az éves csapadékösszeg 530-570 milliméter. A leggyakoribb szélirányok az ÉK-i, az É-i és D-i. Az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s (9-10,8 km/h). Meglehetősen száraz éghajlatú terület a kevésbé vízigényes növénykultúráknak kedvező. A mezőgazdasági területhasznosítás jellemzőbb kultúrái a búza, a kukorica és a cukorrépa.

A Dél-Hajdúság kistáj északi részén fekvő Hajdúszoboszló területe 238,7 négyzetkilométer (ebből belterület 11,12 négyzetkilométer, külterület 227,57 négyzetkilométer). Hajdúszoboszló a fővárostól 203 kilométerre keleti, Debrecentől a megyeszékhelytől pedig 19 kilométerre délnyugati irányban fekszik. Határában három tájegység találkozik: észak-északnyugatról a Hortobágy (a "dicső rónaság"), észak-északkeletről a Hajdúhát, délről pedig a Berettyó, illetve a Nagy-Sárrét határolják. A tájban domborzati színezőelemként jelennek meg az egykoron erre járt Tisza elhagyott medrei, illetve a síkság egyhangúságában 48 kunhalom jelent némi változatosságot. A város határa enyhén lejt a nyugati irányba.

Hajdúszoboszló klimatikus adottságai kedvezőek, éghajlatára jellemző a bőséges napfény, hazánk egyik legnaposabb vidéke. A 0 °C-nál alacsonyabb napi középhőmérsékletű téli napok száma évente mindössze 30-35, míg a 25 °C napi középhőmérsékletű nyári napok száma évente 80-85. Az uralkodó szélirány keleti. A várost átszeli a Kösely-patak, amely a Pece-érrel, és a város határát érintő Kadarcs folyócskával egyesülve a Hortobágy folyóba ömlik (ezen erek, patakok mind a valamikor erre járt ősi Tisza-meder maradványai). A város nyugati határában található az észak-déli irányú Keleti-főcsatorna 12-14 kilométeres szakasza, amely mezőgazdasági (öntözés) és rekreációs-pihenési funkciókat egyaránt szolgál.